A Lampartról röviden

Az éppen befejeződött XX. század alapvetően megváltoztatta a világ arculatát; háborúk és forradalmak zajlottak le, a technika és a tudomány korábban nem sejtett összefüggéseket és dimenziókat tárt fel. A társadalmi és technológiai változások természetesen folyamatosan befolyásolták a Lampart életét is. A Lampart - a nyolc, meghatározó európai zománcozott vegyipari-gép gyártó egyike -, történelmének majd 120 éve alatt végig sikeres (néhány kritikus évet átélt), de a nehéz időkben is mindig állandó megújulásra képes cég maradt. Változó világunkban a folyamatosságot képviseli, múltja és jelene a magyar ipartörténet szerves része.

Ha a mai Lampart Vegyipari Gépgyár múltjára visszatekintünk, 1883.decemberéig kell az időben visszamennünk, mert ekkor tartották meg azt a közgyűlést, amelyen a Magyar Állami Hitelbank közreműködésével kimondták a Testory féle Fém-és Lámpaárugyár Részvénytársaság megalapítását. A családi vállalkozás helyébe lépő korszerű tőkés üzem jó érzékkel vette át a folyamatosan kialakult szakmai kultúrát, és évtizedeken át márkanévként használta a fogalommá vált Testory nevet.

A századfordulón már 800 főt foglalkoztató, állandóan fejlődő gyár részvényeinek értéke rövid idő alatt megduplázódott az értéktőzsdén. 1912-re elkészült az új központi irodaépület, majd egyetlen év alatt korszerűsítették az üzemeket, az elavult gépek helyére új, modern berendezéseket állítottak.

A hagyományok tisztelete, ápolása és haladás a korral! - ez jellemezte és jellemzi ma is a Lampartot. A piaci igényekben rejlő üzleti lehetőségekhez való rugalmas alkalmazkodás soha nem zárta ki, és ma sem zárja ki az egyedi, művészi alkotások létrejöttét. Csillárjai szórták a fényt a királyi palotában, az Országházban, a Pénzügyminisztériumban, a Budapesti Kereskedelmi Csarnokban, számos más középületben és a főúri paloták termeiben. Nagy hírnévre tettek szert a Lampartnál gyártott, igényes zománcozott lemezfürdőkádak, melyek számos korabeli luxus óceánjáró fürdőszobáinak voltak meghatározó részei. A cég zománcozott konyhai edényei pedig a háztartások majd mindegyikében használatban voltak. A korszerű vízórák és gázmérők mellett, a részvénytársaság szállította a fővárosnak az utcai gázlámpákat is.

A 30-as évek gazdasági válsága, a megnehezült üzletkötési lehetőségek, továbbá az export piacon folyó éles és sokszor kíméletlen verseny a gyár vezetőségét átgondoltabb, erőteljes propaganda kifejtésére sarkallta.

A hatékonyabb reklámozás érdekében elhatározás született a termékekre jellemző márkanév, úgynevezett márkavédjegy bevezetésére. Ezért 1932-ben nyilvános pályázatot hirdettek a vállalat által előállított termékek találó, rövid márkanevére. A pályázatot Hahn Gyula idegennyelvű levelező nyerte meg, aki a Lampart elnevezést javasolta. 1933. február 10-én történt meg a bejelentés az Országos Találmányi Hivatalnál a Lampart szóvédjegy használatának védelmére.

A cég gazdasági súlya fúziók végrehajtásával ezután tovább erősödött. A fuzionált cégek gyártási profilja és az a történelmi kor, amikor a gazdasági válságból kilábalt világ már egy újabb háborúra készülődött, értelemszerűen elvezették a céget az egyre nagyobb volumenű katonai megrendelések megszerzéséhez. Így jött létre a színesfém és alumínium fémmű is, a legkorszerűbb minőségi termékek gyártására alkalmas felszereltséggel, modern kémiai és mechanikai laboratóriummal.

A II. világháború hadiipari szükségletei, a katonai megrendelések újabb technológiai és anyagi fejlődést eredményeztek. Ennek szinte törvényszerű következménye lett a vegyi-és gyógyszeripari zománcozott edények iránti egyre nagyobb mértékben jelentkező igény. A lehetőséget meg kellett ragadni.
Minden együtt volt a zománcozott berendezések gyártásához. A fém, a fémfeldolgozásban való tapasztalat, a korszerű gépek és a korszerű laboratórium, a minőségi termék gyártási kultúrája és a zománc. Kellett azonban még egy zseniális ember, Dullien Károly, aki miután bevezette Magyarországon a zománcozott termékek gyártását, kutatómunkájának eredményeként létrehozta a Lampart első vegyipari, saválló zománcát, és a gépészekkel közösen kialakította az első zománcozott vegyipari edény (üst) konstrukcióját. Ez adott új reményt a kibontakozáshoz a világháború befejezésekor.

A háború pusztítását a Lampart szerencsésen, úgyszólván sértetlenül vészelte át, és a harcok megszűnése után a munka gyorsan megindulhatott. A háztartási közszükségleti cikkekre és a zománcozott edényekre nagyobb szükség volt, mint valaha.
Az 1948-as államosítást követően több alkalommal következett be átszervezés és termékszerkezet-váltás, de ezek az intézkedések a kialakult fő profilt, a zománcozott vegyipari gépgyártást nem érintették.

A zománcozott vegyipari gépek széles körben ismertté és keresetté váltak úgy Magyarországon, mint az akkori KGST országok piacán és a fejlődő országokban. Megnőtt az élelmiszeripari tartályok iránti igény is. A Lampart termékei és gépei újra kezdtek ismertté válni a fejlett nyugati országokban is. A fejlődés és a fejlesztés irányának meghatározását elősegítette az önálló külkereskedelmi jog által biztosított nyitottabb kapcsolati rendszer. Ez volt az az információs csatorna, amely továbbította az elindult szabványosítási folyamatot, a konstrukcióval és a zománccal szembeni magas igényszintet.

A Lampart egyik legjelentősebb műszaki fejlesztése, a gyári kutatók találmánya, az UNIVER S-99 jelű zománcrendszer kialakítása volt. Az ezzel a zománcrendszerrel készült berendezések műszaki paraméterei biztosították a gyár termékeinek világszínvonalát.

A 90-es évek elején a gyors politikai és gazdasági változások következtében, sok magyar vállalathoz hasonlóan a Lampart is történelmének kritikus időszakát élte át. A nehéz átmeneti időszakra a privatizáció tett pontot, amelynek során magyar magánszemélyek szerezték meg 1995. augusztusában a Lampart Vegyipari Gépgyár 100 %-os tulajdonjogát. 1997-től a cég ismét részvénytársasági formában működik. A gyár vezetési rendszere egyszerűsödött, létszáma csökkent és hatékonyabbá vált. Meghirdette az új minőségfejlesztési programot, valamint az offenzívabb kereskedelem-és marketingpolitikát.

A Lampartnál 1997 óta működik az ISO 9001 minőségbiztosítási rendszer. Ehhez természetesen átfogó minőségjavítási intézkedések is szükségesek voltak, amelyek eredményeként a Lampart ma már - a nemzetközi követelményeknek megfelelően - kizárólag pórusmentes készüléket bocsát ki a DIN szabványrendszerben, és a vevők által elfogadott és széleskörűen használt ún. Lampart konstrukcióban is. A Lampart ma már jogosult az ASME szabványrendszer szerint is nyomástartó berendezést gyártani. Az alkalmazott, saját fejlesztésű zománcot független laboratóriumok már az ISO tanúsítvány megszerzése előtt minősítették. Vizsgálataik szerint a Lampart-zománc minősége összevethető a hasonló készülékeket gyártó világcégeknél alkalmazott minőséggel.

A Lampartnál ma már szinte mindenki a holnapra gondol, a jövőt tervezi. Készülünk a gyár megújulására, olyan környezet kialakítására, ami nyugodt munkakörülményeket, minőségi munkavégzést tesz lehetővé. Tovább folytatódik a konstrukció és technológia fejlesztése, beleértve az alkalmazott zománcrendszert, zománcanyag gyártást és szerviz szolgáltatást is.

A Lampart egy hosszú fejlődési folyamatban eljutott oda, hogy az alkalmazottak, a vezetők egyaránt tudatában vannak a minőség jelentőségének, és ezt tetteikkel is bizonyítják. Az új évezred kihívásait, az egyre fokozódó minőségi kívánalmakat, amelyek különösen a gyógyszeriparban fogalmazódnak meg, elfogadjuk, és megoldásukra felkészülünk. A minőségpolitikánkban lefektetett elveket vallva azt tartjuk, hogy a Lampart gyártmányainak alapkövetelményként meg kell felelniük a törvényi rendelkezéseknek, az érvényes szabványoknak és a hatósági előírásoknak, ezen túl azonban ki kell elégíteniük vevőink növekvő igényeit is, hogy nemcsak készülékeink szolgáltatásaival, de külső megjelenésével is mindenkor meg legyenek elégedve.

Mi a Lampartnál ezért dolgozunk.

 

Lampart látkép a század elején Lampart lámpabolt a század elején Lampart részvény a század elejéről A Lampart Rt. dolgozói a század elején Lampart  Rt. vödörgyára a század elején